Kiss Gyuláné (1942-2021)

Drága Erzsike!
Egész tantestületünket lesújtotta halálod híre, azóta is fekete lobogó jelzi iskolánk bejáratánál, hogy szívünk megtelt szomorúsággal. Amint értesültem a megváltoztathatatlanról, megrohantak az emlékek, s felidéztem, igazgatóként milyen sokat tettél 1983-1993 között intézményünk eredményességéért, elismertségéért.
Kiemelten kezelted a pedagógusok továbbképzését, az idegen nyelvek oktatásának bővítését, hiszen vezetésed alatt elindult az angol és német nyelv tanítása iskolánkban. A szaktárgyak magas szintű oktatását szorgalmaztad, s ennek hozadékaként értek el a tanulók kiemelkedő sikereket a tanulmányi versenyeken, melyek tovább növelték iskolánk jó hírnevét. A kimagasló színvonalon működő anyanyelvi nevelésnek köszönhetően biztattad a kollégákat egy-egy új program, mint a Zsolnai-féle módszer vagy a Bánréti Zoltán-féle kísérleti program kipróbálásában. Lelkesen támogattad a sportot is, hiszen már ekkor kiemelkedett iskolánk sporttevékenysége a városi iskolák közül. A görkorcsolya-oktatás bevezetése sok mecénást szerzett a Gyakorlóiskolának. Országos, sőt országon túli hírnevünket növelte a tanulók kiemelkedő szereplése a Diákolimpián, majd később a nemzetközi versenyeken, világbajnokságokon, téli olimpiákon.
Neked köszönhetjük a szabadidős és sporttevékenységek támogatására a szülői közösséggel általad létrehozott máig jól működő Talentum Alapítványt.
Vezetői munkád mellett a pedagógusi hivatást is lelkiismeretesen végezted. Szigorú, emberséges, jó tanár voltál, szerettek tanítványaid. Tiszteletre, szeretetre, egymás elfogadására nevelted az iskola diákjait mind a magyar nyelv és irodalom, mind a történelem tantárgy tanítása során.

Robert Lawson szavaival búcsúzunk Tőled, ami minket, utánad következőket is őszinteségre, emberségre késztet:
     „Nincs olyan, hogy jó búcsú.
     Csak búcsú van.
     Fájdalom és remény.
     Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit,
     hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.”

Emléked kegyelettel megőrizzük, mint olyan munkatársét, aki munkásságának jelentős részét szentelte iskolánknak, s ezzel  beírta nevét intézményük történetébe.

Pomázi Imréné intézményvezető